Elég sok ideig eltörölhetetlen feszültség volt az osztályban. Tudjátok, az a fajta, amit egyszerűen bármennyire görcsösen akarsz megoldani, akkor sem megy, ugyanis minden érintett félben sértettség és harag van.

Nem kevés alkalommal próbálta az osztály lerendezni a leginkább két emberrel járó heves vitákat, de valahogy sosem találtuk meg az aranyközéputat, az pedig csak hab volt a tortán, hogy minden adandó alkalommal, amikor egy békésebb, barátságosabb időszak ütötte fel a fejét, ők megjelentek. Ott voltak a kedves mosolyukkal, a hízelgésükkel, aztán a következő pillanatban csak annyit lehetett észrevenni, hogy ismét megkezdődtek a kibeszélések, a hátbatámadások és viták vihara támadt minden egyes nap. Tényleg mindennap.

Nem kellett igazából sok idő, hogy tartósan kiboruljunk és ugyan az a legjobb megoldás az ilyen jellegű problémákra, ha az érintettek leülnek és megbeszélik, de a szó szoros értelmében lehetetlen volt éretten megoldani a helyzetet. Elvégre is ha adott egy nagyon hosszúra elnyúlt vita, az ember akaratlanul is védekező üzemmódba kapcsol és foggal-körömmel önmagát védi és hangot ad a sértettségének.

Ebből a helyzetből tanulva igyekszem pozitívan kezdeni az utolsó évemet. Az a helyzet, hogy egy egész osztály érintő, hatalmasabb vita óta valahogy sokkal elfogadóbb lett az a két ember is, akik leginkább hajlamosak voltak kirobbantani ezeket a háborúkat. Igazából meg kell, hogy mondjam, eléggé feszélyez annak a gondolata, hogy ebben az évben is ugyanez lesz – békésen kezdődik, aztán megint jön valami, amibe bele lehet kötni –, de ilyen törékeny kapcsolatok esetében szerintem az a fontos, hogy megtanuljuk tisztelni egymást és akkor se álljunk bele a másikba, ha épp kivetnivalót találunk benne. Persze ha ezt egy másik embertől olvasnám, egyből visszavágnék, hogy no shit, Sherlock, ezt mindenki tudja, csak mégsem teszi meg, de alapjában véve az őszinteség is egy olyan dolog, amit használhatsz fegyverként, de segíthetsz is vele. Nem feltétlenül kell rögtön ledöfni vele a másikat és a lehető legsértőbben elmondani, hogy eleged van belőle.
Mivel az ő hozzáállásukon nem tudok változtatni, de a sajátomon igen, igyekszem türelmesebb lenni. Ez abból a szempontból még aktuálisabb, hogy kifejezetten szükség lesz elbeszélgetnem egy barátommal, aki elég nehéz eset. Egy hozzá hasonló, akaratos személyiség pedig több, mint elég ahhoz, hogy át tudjam értékelni magamban a dolgokat és előbb gondolkodjak, mint beszéljek.

Az mondjuk másodlagos dolog, hogy hű vagyok a hajam színéhez és a lehető leglobbanékonyabb személyiséggel próbálok szót érteni a türelemmel, de végtére is az ellentétek vonzzák egymást.