I.

Szívem lángjai
Kulcs

 
II.
  • Újra rendszeresen edzeni
  • Új kinézetet csinálni az oldalnak
  • Dead by Daylight megszerzése
  • Befejezni egy megkezdett rajzot
  • Megírni a novellaterveimet
  • Végignézni az elkezdett sorozatokat
 
III.

Abeth • Anna • Kathryne • Pandora • Barby • Anne • Leah

 
IV.
 
V.
Indulás: 2019-08-14
 
VI.

Köszönöm a kódot a Primrose tehetséges
alkotójának, Annának! Minden elismerés őt illeti.

 

 

Kitépett lapok

008. Success is a door that always slams

2020.12.02. 20:14, Çalsifer Locke
Akkor beszélj, amikor dühös vagy. Biztos, hogy a legjobb beszédet fogod mondani, amit valaha megbántál.

Dühös vagyok. Nem azért, mert magamnak kell megteremtenem a dolgaimat, nem azért, mert ez a későbbiekben segíteni fog, miután betöltöttem a tizennyolcat, állást kell keresnem és gondosan félretenni, hogy függetlenné válhassak és elmehessek innen. Egyáltalán nem azzal van problémám, hogy fel kell nőnöm, elvégre is huszonöt nap és tizennyolc leszek. A felnövésem mikéntjével van a probléma és őszintén, rohadtul kezd elegem lenni, hogy egyre inkább kicsúszik a lábaim alól a talaj.

A családom sosem támogatott semmiben. Rengetegszer próbáltam bemesélni magamnak, hogy minden bizonnyal a fáradtság és a rengeteg munka okozta stressz végett olyanok, amilyenek, de rengeteg olyan impulzus ér a szüleim által, ami már nem mondható normálisnak. Olyan dolgok, amiknek nem kellene mindennaposnak lenniük egy családban, így pedig, hogy az anyám három gyermeknek adott életet, méginkább azt gondolná az ember, hogy talán képes igazi szülő módjára viselkedni. Attól még, hogy valaki belevág a családalapításba, nem azt jelenti, hogy felelősséget is visz magával. Egyszerűen nem érdekli. Mióta mi megszülettünk, alapvetően bizalomgerjesztő pénzforrásként és hibáztatható emberekként tekint ránk, akikre bármit rá lehet hárítani.
Nem azért dühít, mert a tizenhét évem alatt állandóan ezt csinálja és nem is azért, mert az apámmal való kapcsolatom még rosszabb, de egyszerűen olyan szinten toxikus a viselkedésük az egész világ felé, hogy félő, egy idő után saját magukat fogják darabokra tépni a kegyetlen mentalitásukkal.

Az a baj, hogy már évek óta tart ez, mióta ők egy pár, csak káoszt hoznak magukkal. Amerre járnak, veszekedés és negatív hangulat, romlás keletkezik, olyan rohamléptű gondok jönnek, amiket nehéz egy-két szóval kiküszöbölni. Sokáig rosszul esett, hogy a rokonság nem túlzottan van megbékélve velük. Őszintén, rettentően utálják őket és ezt személyesnek vettem, de miután megértem fejben annyira, hogy tényleg fel tudjam dolgozni a dolgokat, rájöttem, hogy nem velem van a bajuk. Minden körülöttünk lévő személy megelégelte a szüleim viselkedését, ennek fejében több felnőtt családtag, ismerős, barát próbált segíteni nekem és természetesen a testvéreimnek is, hogy megoldást találhassunk erre a problémára.
Míg a bátyám dolgozik, adott neki egy munkahely és kedvező fizetés, a párjával nagyon sok tervük van a jövőről és úgy fest, hamarosan el is tudnak költözni együtt, a húgom helyzete viszont sokkal problémásabb. Nekem rengeteg kéz igyekszik segítséget nyújtani, a húgom viszont még csak a hatodik évét tapossa a feszültségtől roskadozó falak között és egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy itt hagyjam, amint kijártam a gimnáziumot. Sokkal nyugodtabb hangvételben telnének az egyetemi éveim, ez tény és való, de nem megy. Nem akarom őt ilyen emberekre ráhagyni, borzasztóan féltem őt és nem szeretném, hogy úgy nőjön fel, ahogy nekem kellett. Így számomra ő a visszatartó erő, mert bármennyire is nehéz vele, mégiscsak a testvérem és hihetetlenül szeretem, azt szeretném, hogy a legjobb legyen neki és semmiféle borzalmat ne éljen át az én gyerekkoromból.
De pontosan egyikünk sem tudja, mi lehetne a legjobb megoldás.

Ez volt az oka az eltűnésemnek. Hogy őszinte legyek, tanulni is nehéz így, mert ha az ember távoktatásban van és rá van készülve a számítógép használatára, akkor természetesen biztos, hogy mindenre szán időt, csak a tanulnivalóra nem, mivel a szüleim ezt is jobban tudják. Valahogy nem veszik észre, mennyire rohamosan nő a tanulmányi eredményem, mennyire igyekszem fejlődni és mennyire jó az átlagom, elvégre is el szeretném érni a kitűzött céljaimat. Így viszont, hogy megállás nélkül támadnak engem és a körülöttük lévőket, úgy alapvetően az egész világot, ellehetetlenítenek abban, hogy nyugodtan és kiegyensúlyozottan foglalkozzak az iskolával vagy egyébként bármivel.

Mindennek ellenére igenis szeretném leküzdeni a hozzájuk láncoló gondokat, mindent, amivel próbálnak belém rúgni, mert az egyszerűen nem megoldás, hogy hagyom lehúzni magam. Utálom, amikor kétségbeesetté válok miattuk és nem tudom, mit csináljak. Muszáj leszek építeni a helyzetből és kihozni magamból a legjobbat, mert ha továbbra is hagyom nekik, hogy hatással legyenek rám, csak tönkremegyek. És miért akarnék olyan lenni, mint ők?

007. Get up, what you waiting for?

2020.10.05. 21:10, Çalsifer Locke
Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.

Te jó ég! Az a helyzet, hogy este van, fél tíz és nem igazán tudom, merre áll jelenleg a fejem. Annyi biztos, hogy ez az egy hónap rendkívül eseménydúsan telt és noha ki sem látok a tanulnivalóból, gyakran eszembe jut az oldal és rettentően hiányzik az írás. De komolyan!
Igazából lenne is mit mesélnem, de higgyétek el, elképesztően sok dolog halmozódik ránk így érettségi évében, ráadásképp még a vírushelyzet is rátesz egy kalappal mindenre.

Egy szó, mint száz; sok. Minden sok igazából, nagyon sok dologra kell odafigyelnem és úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy rohadtul ki tud készíteni a sok elvárás, nagyon boldognak és kiegyensúlyozottnak érzem magam. Mindössze az a bökkenő, hogy kellene egy betarható, fix ütemtervet készítenem a tanulást érintően, hogy ne maradjak le és ne kapkodjak kétségbeesetten az érettségi napján. De úgy érzem, hogy ezzel sem lesz gond. Ez a kisebb pihenés elég felüdítő volt és jót tett igazából, még ha csak egy picit is, de fel tudtam töltődni.

Rengeteget írok és olvasok mostanában, hiába volt jelenleg egy tekintélyesebb kimaradásom. Az Apex Legends játék, illetve a Star Wars világa nagyon feldobta a kedvem és rengeteg ötlettel áldott meg, így végre kivirágoztathattam a kreatív énemet is. Az már más kérdés, hogy elég rég rajzoltam digitálisan, de papíron annál inkább. Az inktobert is nagyon szeretném elkezdeni, de úgy vagyok vele, hogy csak rástresszelnék, amiért nem vagyok meg vele, úgyhogy igazából amikor jól esik, csinálom. Az a lényeg, hogy jól szórakozzon az ember közben és nagyon jó érzés olvasgatni, hogy akik a promptokat készítik hozzá, szintén így állnak hozzá. Tök megértőek, ami mindig megmosolyogtat.

Röviden, tényleg nagyon röviden ez a helyzet jelenleg.
Remélhetőleg a tanáraim kitombolják magukat és a heti öt témazáró megiratása után kicsit lepihennek, hogy mi se legyünk leterhelve annyira és legyen időm kidolgozni a tételeimet.
Addig is legyetek rosszak, remélhetőleg nem tűnök el ismét egy hónapra. Ha pedig igen, akkor pedig üzenem a közeljövőbeni önmagamnak, hogy seggbe lesz rúgva.

006. Yeah, it hurts like hell

2020.09.10. 20:05, Çalsifer Locke
Mikor elfárad a szárny és elcsügged a szív, és úgy érzitek, nem tudtok tovább repülni, akkor már félúton jártok.

Fáradt vagyok. Nem fizikailag, nem az a rengeteg edzés és futás terhel meg, még csak nem is az iskola. Leginkább lelkileg érzem padlón magam, rohadtul kimerült vagyok és ez annyira bosszant, pedig normális. Minden ember életében előfordul, hogy elege lesz, túlhajtja magát, pihenésre van szüksége. De most a lelkemnek van szüksége arra, hogy feldolgozza az egy hét alatt történt dolgokat, ugyanis túl sok impulzus ért, amit nehezemre esik feldolgozni.

Kezdjük azzal, hogy egyre több összeesküvés-elmélet, álhír és rémtörténet terjeng a koronavírusról, ami engem kellemetlenül szorongat, mert vannak olyan felvetések, amiben látok némi igazságot. Rengeteg hátulütője lenne annak, ha ismét karantént vezetnének be és bármennyire is agyaltam azon, mi lehetne a legjobb megoldás az egyre rosszabbodó helyzetben, valahogy sehogy sem tudtam tökéletes aranyközépútra találni. Egyszerűen ha folytatódik ez a tanítás és minden dolog, sokkal vészesebb lesz a helyzet, de ha újra korlátozások lesznek, megint beüt a probléma a gazdasággal és minden mással kapcsolatban, így erős kijelentés ugyan, de baromira nem lesz pozitív végkimenetele a dolognak. Ez pedig annyira megrémít, nem csak engem, hanem mindenki mást is.
Alapvetően nem szerettem volna én is az aggályaimat hirdetni ezzel kapcsolatban, de most úgy érzem, szükségem van rá, hogy kiírjam magamból, elvégre is nem csak pozitív történésekből áll az ember élete, a negatívumokat pedig ugyanúgy meg kell élni, ki kell engedni, teret kell hagyni neki, hogy idővel eltűnhessen.

Emellett a családi dolgaim sem a legfényesebbek. Fogalmam sincs, mit kellene kezdenem, pedig a szüleimmel ápolt kapcsolatom még olyan dolog is, amit a kezeim között tarthatnék és megoldást találhatnék rá, de egyszerűen nem megy.
Említettem nemrég, hogy rengeteg dologban biztatnak és támogatnak, ezt pedig nyilván hatalmas sikernek könyveltem el, hiszen az apróbetűs részt nem írtam le, ami az anyámmal való kapcsolatomról szól, de nem is akartam a rossz dolgokra gondolni, csak kiélveztem a pillanatot. Az a nagy helyzet, hogy bármennyire is igyekszem, már jó ideje nem tudom őt kiszakítani a mártír anya szerepéből, pedig esküszöm, elképesztően próbálkozom. Tudom, hogy szülőnek lenni nem egyszerű dolog, legalábbis el tudom képzelni, fáradtsággal és heves indulatokkal járhat a munka és a további magánéleti problémák mellett. Igen, ezt is megértem, hiszen a felnőtteknek még több teher nyomja a vállát, mint nekünk – bár sok esetben a fiataloknak nehezebb. Azzal viszont valahogy sosem fogok tudni megbékélni, hogy rendszerint rengeteg dologért engem hibáztat, olyan apró hülyeségekért is, amikről nem hogy nem tehetek, de sajnos segíteni sem tudok benne. A bátyám helyzete ugyanez, csak neki ott van a munkája menedékként, ahová elmenekülhet itthonról.
Sokszor elagyaltam rajta, mi lehetne a tökéletes megoldás arra, hogy segítsek anyámon és megváltoztassam az önző természetét, hiszen bármennyire is származik tőle rengeteg rossz emlékem, én mégiscsak szeretnék jobb ember lenni és nem haraggal és bosszúszomjas tettekkel visszavágni.
Rengetegszer próbáltam már segíteni rajta, de sajnos vannak olyan dolgok, amiken az adott illető tud csak segíteni. Nem tudom, mi lesz vele, ha már nem leszünk mellette és megfullad a saját utálatában. Bármennyire is bántott sokszor lelkileg, féltem önmagától.

Úgyhogy ez a helyzet. Nem szerettem volna minden szó nélkül eltűnni, hiszen emellett itt vannak nekem a barátaim, ti, az olvasóim és még az írás szeretete, ugyanis említettem nemrég, hogy ismét nagyon rutinosan tudok alkotni. A rajzolásba is visszazökkentem és ezeknek a kis dolgoknak is hihetetlenül tudok örülni. Nem egy egetrengető hír, de még ha ki is vagyok merülve lelkileg, motivál az, hogy a barátaim vigyorogva olvassák az irományaimat és mindenben mellettem állnak.
Köszönöm nekik és nektek is, hogy itt vagytok.

005. What's wrong with being confident?

2020.09.04. 19:47, Çalsifer Locke
Boldogan élni és nevetve meghalni annyi, mint elrontani az Ördög számítását.

Túl is éltem az első hetemet. Sőt, azt kell, hogy mondjam, a végére nem túlélés volt, hanem valóságos feltöltődés!

Mindannak ellenére, hogy úgy sikerült összerakniuk az órarendet a becsült és szeretett – ó, hát természetesen – felsőbb körökben mozgó egyéneknek, hogy pénteken legyen a legtöbb óránk, pontosan tíz, nagyon jól éreztem ma magam. De komolyan.
Hihetetlenül szeretek blogokat olvasni, ezért van, hogy napi szinten nézelődök az oldalak között, keresgélek, amíg nem lelek egy aktív, esetleg érdekes vagy épp humoros oldalra. Így esett meg, hogy ráakadtam egy kis csapat oldalára, ahová el is röpít titeket ez a link. Az igazat megvallva rengeteget nevettünk rajta Manonnal, sőt, olyan tekintélyes röhögőgörcsben törtünk ki a viccesnek szánt irományok olvasása közben, hogy utána a többiek kíváncsiskodva érdeklődtek, hogy min szórakoztunk ennyire.
A félreértések elkerülése végett egyébként jobbszeretek kitalált neveket használni az ismerőseimnek, szerintem ez adja meg igazán a titkos napló feelingjét a blognak.
Szóval alapvetően minden figyelmünket igyekeztünk a reggel kezdődő öt rajzórának szentelni és ugyan a rajztanárunk hihetetlenül kedves és aranyos volt, örült, hogy végre láthat minket és mi is neki, a harmadik óra környékén már eléggé lankadt a figyelmünk. Inkább csaptunk át egy kiégett olvasóklubba, mint komoly portrékészítésbe, de valahogy nagyon hiányzott nekünk ez és a tanárnő is teljesen megértő és jó fej volt. A kemény kezdés után szükségünk volt Manonnal erre a feltöltődésre, elvégre is a sok hülyéskedéssel kiadhattuk a bennünk kavargó feszültséget.

Ennek ellenére egyébként egyszerre dolgozunk keményen a tanulmányi eredményünkön, haladunk a jó érettségi felé, illetve építjük az osztály közösségét, ami két év marakodás után elképesztően jó irányba halad. Itt mutatkozik meg az, hogy igenis mindenre van megoldás és nem biztos, hogy szükséges lépés elhajítani a dolgokat a francba, miután sokadjára elbuktunk a megjavítása közben. Sőt, ezek a viták szerintem mindannyiunkat rádöbbentettek arra, hogy fontos tekintettel lenni a másikra és elfogadni a hibáit, megbocsátani.
Úgyhogy őszinte jókedv és kacagás uralkodik a teremben, már ha lehet ezt ilyen gyermetegen és mesésen megfogalmazni és ma valahogy nem nehezedett a vállamra a közelgő érettségi terhe. Egyre többen biztatnak ezzel kapcsolatban is, idősebb és fiatalabb barátaim is, sőt, annak örülök a legjobban, hogy a szüleim az eddig megismert szigoruk mellett hihetetlenül megértőek és támogatnak, amiben csak tudnak.

Egyre jobban érzem azt, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy töretlenül ismét belelendültem a blogolásba. Rengeteget írok ide, tudom tartani a tempót, illetve a történeteimen is gőzerővel tudok dolgozni és a héten elkezdett Darth Maulos irományom is elképesztően jól halad és annyira büszke vagyok magamra, amiért tetszik az olvasóközönségemnek. Michelle mondta is a napokban, hogy ha kész leszek vele, mindenképp publikáljam, mert nagyon élvezi a soraimat.
És így is fogok tenni!

004. I'll try my best, how much do I invest?

2020.09.02. 18:27, Çalsifer Locke
Ha az iskola az életre készít fel, akkor nem félek a haláltól.

Na most úgy istenesen beütött nálam a pánik. Hihetetlen, hogy hazafelé utazva, a héven csücsülve ecseteltem a barátaimnak, hogy teljesen felesleges az érettségi miatt aggódni, most pedig rettegve pörgök a székemben, azon kattogva, hogy mégis mi lesz velem. Túlélem-e egyáltalán ezt az évet és nem, nem a vírusra gondolok. Az van a fejemben, hogy előbb visz el a stressz, mint a tiara – mamám szavajárása, viccből így szokta nevezni.
Őszintén szólva mióta abbahagytam a tanulást, úgy pörgettem végig a különböző oldalak érettségivel kapcsolatos inspirációs üzeneteit, mintha fegyvert fogtak volna a fejemhez, de még mindig nem érzem úgy, hogy segítettem vele magamon. Ráadásképp még az edzés sem nyugtatta meg a lelkemet, pedig a baráti társaságom mellett ez az a dolog, ami mindig jó hatással tud lenni rám és lesöpri a vállamról a mindennapok terhét.

Hát most nem sikerült. Félek.

Tudom, ezen előbb-utóbb mindenki átesik, legalábbis a legtöbb ember elképesztően feszélyezve érzi magát a nagy nap előtt, én pedig főként feleslegesen aggódom, ugyanis nem hogy én, de az osztály nagyobb része is már most elkezdte átvenni a tételeket, de basszus. Hihetetlen, mennyire ki tudom akasztani saját magam és minden bizonnyal másnap ismét béke fogja megmelengetni a testemet – ha már a takaró nem tud délig vigasztalni –, ennek ellenére most úgy igazán kiszaladnék a világból, ha lenne bármilyen természetfeletti, különleges erőm, hogy vissza se kelljen térnem.
Bár annak hihetetlenül örültem, hogy magyarórán valahogy szóbakerült a Star Wars, amire elképesztően rákaptam az utóbbi időben – nem is tudom, hogy hagyhattam ki az életemből –, ráadásul pont az érettségi tételek átbeszélése közben. Igen, jóra gondoltok.
Mindannak ellenére, hogy sok problémánk adódott bizonyos tanárainkkal, ők is érzik a ránk nehezedő stresszt és alapvetően igyekeznek támogatni és biztatni minket, segítőkészek és nyugodtak, ami segített rájönni arra, hogy nem olyan kegyetlen mumusok, mint azt három éven keresztül gondoltuk. Mindössze csak motiválni szerettek volna minket, noszogattak, hogy tanuljunk és érjük el a céljainkat, még ha a maguk olykor dermesztő módján is tették ezt. Nem arról van szó, hogy próbálom ismételten a jót belelátni az emberekbe, hogy jószándékot keresek a rossz tettekben, hanem tényleg így van. Nem rossz emberek.
Szóval a magyartanárunkkal együtt megbeszéltük, melyik tétel lenne jobb a számunkra, melyiket mondanánk el vagy írnánk le neki szívesen, a Star Wars pedig kiegészítésként jött fel, mint olyan mű, amit elemezhetünk, ha arra a feladatra kerül a sor. Hát igen, nagyon vigyorogtam, ugyanis az első nap utáni perceimet azzal töltöttem, hogy felirogattam a nevem a füzeteimre és ráragasztgattam mindegyik legelejére a bevásárlóközpontban beszerzett újságomból a matricákat.
Mit mondjak? Apu egyszerre gondolhatta azt, hogy egy idióta vagyok, másrészt pedig szerintem próbálta visszafogni a röhögőgörcsét, amikor egy boldog óvodás ábrázatával meglengettem előtte a Star Wars címmel ellátott gyerekújságot.
Természetesen nemet mondott két értetlen mosolygás között, én pedig büszkén kijelentettem, hogy van félretett zsebpénzem, megveszem abból. Nem bántam meg.

Azt kell, hogy mondjam, az írás nagyon sokat tud segíteni. Meglepő, hogy negyed órányi pötyögés mennyire meg tudott nyugtatni és most már nem is érzem akkora súlynak ezt az érettségi dolgot, egyszerűen csak érthetően rástresszelek, mint minden velem egykorú, pedig tudnom kellene, hogy nem lesz gond. A tizedikes történelem kisérettséginél is ez volt, rettegtem, remegtem, minden bajom volt, aztán összeálltak a csillagok és én voltam az, aki elsőként húzott, amiért odanyújtotta a tanárnak a megírt tételeit – ami segített neki a feleltetésben –, aztán meglengette a kezében a Jokert és elégedett vigyorral kiszambázott a teremből a tripla ötösével.
Sőt, utána még egyértelmű helyre is tettem vissza a Jokert és segítség gyanánt elmondtam az osztálytársaimnak, hogy ha nagyon bizonytalanok, a pad bal szélén találják. Az egyik srác ki is húzta és utána nem győzött hálálkodni a segítségemért. Jól sikerült a felelete.
Nagyon örültem neki.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Naruto rajongói oldal és Fanfiction Konoha.hu, Naruto rajongói oldal és Fanfiction Konoha.hu Naruto rajongói oldal    *****    Luxus házikedvenc prt lányokról szóló kis történet, egyéb cikkek.:)    *****    SKAM - Ismerd meg és nézd meg a híres norvég sorozatot és a remakeket! - SKAM - Egyre több MAGYAR feliratos tartalommal!    *****    Adóbevallás (Szja) - SMS-BEN KÉRHETI A BEVALLÁST!!! Kinek készít a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV)    *****    A horoszkópod olyan tendenciákra mutat, melyek ismerete, sokat segít az elõre jutásban, a fejlõdésben. Rendeld meg most!    *****    Nagyon részletes születési horoszkóp 20-25 oldal + 3 éves elõrejelzés 20-25 oldal,e-mailben, utána ingyenes konzultáció.    *****    Sniffany felnõtt meséi, képei és versei a blogon :)    *****    Nagyon kedvezõ asztrológiai megrendelés! Születési horoszkóp+3éves elõrejelzés+konzultáció,csak 3000 Ft. Kattints várlak    *****    Ajándékozz kézmûves terméket Marilona Ékszerekbõl. Biztosan találsz megfelelõt, Valetin, esküvõ, szüli és névnapokra.    *****    Gondolatok, vélemények, élménybeszámolók, tagek és egyebek (kpop, ajánlók, haul, blogtippek)    *****    SKAM - Ismerd meg és nézd meg a híres norvég sorozatot és a remakeket! - SKAM - Egyre több MAGYAR feliratos tartalommal!    *****    MYBEAUTYSALON - A szépség és egészségteremékek, amiket használok, és kedvezményesek. - MYBEAUTYSALON    *****    SKAM - Ismerd meg és nézd meg a híres norvég sorozatot és a remakeket! - SKAM - Egyre több MAGYAR feliratos tartalommal!    *****    MYBOOKCLUB - KÖNYVEK, KÖNYVEK, ÉS KÖNYVEK - MYBOOKCLUB    *****    SKAM - Ismerd meg és nézd meg a híres norvég sorozatot és a remakeket! - SKAM - Egyre több MAGYAR feliratos tartalommal!    *****    Boldog Újévet kíván a Simonyi ingatlan! Debrecen, befektetési ingatlanok várnak! Boldog Újévet kíván a Simonyi ingatlan!    *****    KÖNYVCLUB - VÁSÁRLÁS, OLVASÁS, AJÁNLÁS, KRITIKA - KÖNYVCLUB    *****    Téged is vár a Darius Lovasközpont! Csatlakozz hozzánk, alapíts istállót és versenyezz a lovaiddal!    *****    Little Corner // portálépítés, portálszépítés, fejlécek, designok és css kódok // Little Corner    *****    SKAM - Ismerd meg és nézd meg a híres norvég sorozatot és a remakeket! - SKAM - Egyre több MAGYAR feliratos tartalommal!