Hát, úgy fest, hogy lassan csak kialakul valami.

Holnap lesz egy rövid, ismerkedős próbanapom egy Libriben, hétfőn állásinterjúra megyek egy Bershkába, illetve egy kicsikkel foglalkozó önkéntes hely is visszajelzett, hogy szívesen megismernének.

Kicsit idegennek érzem már ezt az újabb és újabb ismerkedést, telefonlebonyolítást, annyira el van hanyagolva a munkaerőpiac, hogy néha úgy érzem, megint 18 vagyok és a legelső interjúimat tervezgetem.

Ironikus, hiszen mindenhol azt lehet hallani, hogy munkaerőhiány van, de embert sehova se keresnek igazán. Bár ez már egy évek óta körbe-körbe járó mese, aminek sosincs eleje és vége.

De legalább komfortnak itt vannak nekem a Ghibli Studio filmjei és a párom. Nem tudom, mennyire lennék egyben mentálisan a támogatás nélkül. Tényleg nagyon visszavágyok már Hollandiába. Annyi nehézség történt mostanában, legyen az magánélet, munkakeresés, meg alapvetően minden, ami az országban megy, hogy egyszerűen már csak szeretnék kint nyugiban letelepedni, találkozni a barátaimmal és megvalósítani azokat a terveket, amiket régóta szövögetek a szívemben.

Talán végre összejön.

De nem élem bele magam túlságosan.