Időről-időre feljárok az oldalra, hogy visszaolvassam a bejegyzéseimet. Sokszor hiányzik, néha csak le akarok ülni és minden apróságot kiírni magamból, de aztán megkérdezem, hogy mégis miről írhatnék? Már nem történnek olyan egetrengetően izgalmas dolgok az életemben, nem vagyok olyan szétszórt és bulizós lélek, mint annó középiskolában voltam. Mondhatjuk úgy is, hogy a párom mellett jobban megtaláltam önmagamat, békére leltem, amivel szerintem igazából semmi gond nincsen.

Ugyan nem a legkedvesebb platform rengeteg ember számára, olykor fel-felnézek TikTokra, mert miért ne? Néha egész izgalmas és érdekes kontentre is lehet lelni, bár nagyrészt inkább csak szennyezik a fejlődésben lévő fiatal elméket, de ez már egy másik gondolatmenet, amit naphosszakig lehetne fejtegetni, ha belekezdenék.

Mindenesetre rengetegszer szembejön velem, mennyire unalmassá tud válni az ember élete, ha egy egészséges kapcsolatra talál. Én nem így gondolom. Sokkal nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érzem magam úgy, hogy megosztjuk egymással a gondolatainkat, érzéseinket, nézőpontjainkat és minőségi időt töltünk együtt. Ezzel kapcsolatban olyan posztot is láttam, mennyire ironikus, hogy az embernek akkor a legszélesebb a barátiköre, amikor az élete egyáltalán nincs rendben és teljes káoszban éli a mindennapjait. Ezzel is nagyon tudok azonosulni. Leginkább akkor voltam körberajongva mindenféle ember által, amikor egyáltalán nem találtam önmagam és nagyon nem voltam megbékélve az életemmel.

Örülök neki, hogy a dolgok az évek során rendbejöttek, mióta befejezem az iskolát és megszereztem az OKJ-mat nem érzem azt, hogy bizonyítanom kell minden embernek, aki csak keresztezi az utamat.

Holnap állásinterjúra is megyek. Igen, a sokadikra. Időközben összejött egy munka, amit igazából nagyon élveztem, de a vezetőség egyszerűen szar volt, szebben nem is tudnám mondani. Átverték és félrevezették az új kollégákat, a 99%-ukat ok nélkül elküldték a próbaidő lejárta előtt, a maradék 1% pedig inkább felmondott. Sajnos nem a legjobb a szerencsém munkakeresés ügyben, de a mostani nagyon szimpatikus és helyileg sem olyan vészes. Amúgy is nagyon szeretek utazni, nem lenne rossz az a másfél óra.
Bárhogy is alakul, remélem minden rendben lesz.

Bár amíg ő it van mellettem, nem aggódom.