Majdnem fél év. Egek. Rendesen elhanyagoltam az oldalt.
Viszont nem arról van szó, hogy nem szeretek írni és gondolni azokra az emberekre, akik érdeklődve olvasnak engem, egyszerűen csak nem igazán volt időm. Tudjátok, az érettségi, tervezgetés a jövőmmel kapcsolatban, kifogni egy olyan alkalmat, amikor Pfizer-oltásra tudok jelentkezni, miegymás.

Egyszóval nagyon sűrűek voltak az elmúlt hónapok és nem éreztem úgy, hogy egy összecsapott írás megfelelő lenne ide és illene hozzám. Mindenképp összeszedetten szerettem volna megfogalmazni a gondolataimat és remélem, hogy kisebb-nagyobb sikerrel, de menni fog.

Igazából mint sokan mondták, a matek volt az egyetlen, ami tényleg kifogott rajtam; a bonyolult megfogalmazásával, a függvénytáblázatban megtalálhatatlan képleteivel és úgy összességében az egésznek a számomra felfoghatatlan felépítésével. Egyáltalán nem örültem neki, mert tisztességesen készültem és rengeteg időt szántam rá, mégis érzem, hogy ha nem is szúrtam el annyira, szóbelire mindenképp mennem kell, hogy kihúzzam magam a szarból. Próbálok úgy hozzáállni, hogy legközelebb jobban fog menni és megoldom. Mivel a barátaim is ugyanígy hadilábon állnak a matekkal, felváltva próbáljuk egymásba önteni a lelket, aztán meglátjuk, hogy fog sikerülni.

A pozitív hozzáállás tényleg hihetetlenül fontos, főleg most, az ilyen problémás időkben.

Egyelőre azt hiszem ennyit szerettem volna, a közeljövőben mindenképp fogok még jelentkezni és többet mesélni, viszont a mai napom is sűrű lesz. Kicsi gondfelejtőként átugrok egy ottalvós bulira, aztán holnap újult erővel állok neki a dolgoknak.
Remélem minden úgy halad majd, ahogyan szeretném.