004. I'll try my best, how much do I invest?2020.09.02. 18:27, Freya
Na most úgy istenesen beütött nálam a pánik. Hihetetlen, hogy hazafelé utazva, a héven csücsülve ecseteltem a barátaimnak, hogy teljesen felesleges az érettségi miatt aggódni, most pedig rettegve pörgök a székemben, azon kattogva, hogy mégis mi lesz velem. Túlélem-e egyáltalán ezt az évet és nem, nem a vírusra gondolok. Az van a fejemben, hogy előbb visz el a stressz, mint a tiara – mamám szavajárása, viccből így szokta nevezni.
Őszintén szólva mióta abbahagytam a tanulást, úgy pörgettem végig a különböző oldalak érettségivel kapcsolatos inspirációs üzeneteit, mintha fegyvert fogtak volna a fejemhez, de még mindig nem érzem úgy, hogy segítettem vele magamon. Ráadásképp még az edzés sem nyugtatta meg a lelkemet, pedig a baráti társaságom mellett ez az a dolog, ami mindig jó hatással tud lenni rám és lesöpri a vállamról a mindennapok terhét.
Hát most nem sikerült. Félek.
Tudom, ezen előbb-utóbb mindenki átesik, legalábbis a legtöbb ember elképesztően feszélyezve érzi magát a nagy nap előtt, én pedig főként feleslegesen aggódom, ugyanis nem hogy én, de az osztály nagyobb része is már most elkezdte átvenni a tételeket, de basszus. Hihetetlen, mennyire ki tudom akasztani saját magam és minden bizonnyal másnap ismét béke fogja megmelengetni a testemet – ha már a takaró nem tud délig vigasztalni –, ennek ellenére most úgy igazán kiszaladnék a világból, ha lenne bármilyen természetfeletti, különleges erőm, hogy vissza se kelljen térnem.
Bár annak hihetetlenül örültem, hogy magyarórán valahogy szóbakerült a Star Wars, amire elképesztően rákaptam az utóbbi időben – nem is tudom, hogy hagyhattam ki az életemből –, ráadásul pont az érettségi tételek átbeszélése közben. Igen, jóra gondoltok.
Mindannak ellenére, hogy sok problémánk adódott bizonyos tanárainkkal, ők is érzik a ránk nehezedő stresszt és alapvetően igyekeznek támogatni és biztatni minket, segítőkészek és nyugodtak, ami segített rájönni arra, hogy nem olyan kegyetlen mumusok, mint azt három éven keresztül gondoltuk. Mindössze csak motiválni szerettek volna minket, noszogattak, hogy tanuljunk és érjük el a céljainkat, még ha a maguk olykor dermesztő módján is tették ezt. Nem arról van szó, hogy próbálom ismételten a jót belelátni az emberekbe, hogy jószándékot keresek a rossz tettekben, hanem tényleg így van. Nem rossz emberek.
Szóval a magyartanárunkkal együtt megbeszéltük, melyik tétel lenne jobb a számunkra, melyiket mondanánk el vagy írnánk le neki szívesen, a Star Wars pedig kiegészítésként jött fel, mint olyan mű, amit elemezhetünk, ha arra a feladatra kerül a sor. Hát igen, nagyon vigyorogtam, ugyanis az első nap utáni perceimet azzal töltöttem, hogy felirogattam a nevem a füzeteimre és ráragasztgattam mindegyik legelejére a bevásárlóközpontban beszerzett újságomból a matricákat.
Mit mondjak? Apu egyszerre gondolhatta azt, hogy egy idióta vagyok, másrészt pedig szerintem próbálta visszafogni a röhögőgörcsét, amikor egy boldog óvodás ábrázatával meglengettem előtte a Star Wars címmel ellátott gyerekújságot.
Természetesen nemet mondott két értetlen mosolygás között, én pedig büszkén kijelentettem, hogy van félretett zsebpénzem, megveszem abból. Nem bántam meg.
Azt kell, hogy mondjam, az írás nagyon sokat tud segíteni. Meglepő, hogy negyed órányi pötyögés mennyire meg tudott nyugtatni és most már nem is érzem akkora súlynak ezt az érettségi dolgot, egyszerűen csak érthetően rástresszelek, mint minden velem egykorú, pedig tudnom kellene, hogy nem lesz gond. A tizedikes történelem kisérettséginél is ez volt, rettegtem, remegtem, minden bajom volt, aztán összeálltak a csillagok és én voltam az, aki elsőként húzott, amiért odanyújtotta a tanárnak a megírt tételeit – ami segített neki a feleltetésben –, aztán meglengette a kezében a Jokert és elégedett vigyorral kiszambázott a teremből a tripla ötösével.
Sőt, utána még egyértelmű helyre is tettem vissza a Jokert és segítség gyanánt elmondtam az osztálytársaimnak, hogy ha nagyon bizonytalanok, a pad bal szélén találják. Az egyik srác ki is húzta és utána nem győzött hálálkodni a segítségemért. Jól sikerült a felelete.
Nagyon örültem neki.
|